*Marcie szemszöge*
Neszre ébredtem. Nehezen kinyitottam a szemeimet, majd feltornáztam magam ülő helyzetbe. Dorothea nénit láttam homályosan ahogy port töröl. De azért megkérdeztem.
- Te vagy az Dorothea néni? - közben ásítottam egy nagyot. Ránéztem az órára ami 7:45 - öt mutatott.
- Kincsem felkeltettelek? Jajj édesem ne haragudj, csak ezt muszáj volt megcsinálnom.
- Nem, nem nincs semmi baj, úgy is fel kellett kelnem. Mennem kell iskolába. - ásítottam.
- Kicsi szívem! Kicsit elkéstél a dologgal nem? - ránéztem újra az órámra.
- De. Basszus. Most már mindegy. Lemegyek reggelizni.
- Rendben aranyom, én addig befejezem a dolgomat. - már az ajtó túl oldalán voltam úgyhogy nem hallottam olyan tisztán amit mondott. Végig mentem egy hosszú folyosón, majd be a konyhába.
Mary és Betty bent beszélgettek. Amikor megláttak felálltak és meghajoltak.
- Jajj, jesszus erre semmi szükség. Nem kell előttem meghajolni, oké? - mosolyogtam rájuk kedvesen. Odaléptem először Betty-hez és megöleltem. Aztán Mary-hez akit szintén megöleltem.
- És lehetőleg tegeződjünk oké?
- Oké. - mondta Mary. - Mi a kereszt neved? Mert azt mondták, hogy csak és kizárólag "Úrnőmnek" szólíthatunk.
- Ki volt az az idióta? - kérdeztem majd egy röhögőgörcs jött rám.
- Édesapád. - mondta gyászos hangon Betty, nekem meg elakadt a légzésem.
Leidiótáztam apát.Gratulálok Marcie Millar sok eszed van.
- Marcie a kereszt nevem. Mildred néni merre van?
- Elő készítem a svéd asztalos reggelit. Ma Kenneth és Jane veled együtt reggeliznek Marcie - szólalt meg a távolból egy ismerős hang, ami Mildred nénié volt.
- Ne már. Ez olyan... királyi családhoz méltó. Miért nem lehetünk normális család? - hisztiztem azon amin változtatni már nem lehet.
- Mindig is ezen nyávogtál. Hogy miért nem lehet olyan életed ahol nem követnek az újságírók, nincsenek utálkozó kommentek a posztjaid alatt. - idézte fel Mildred néni a régi szép/vagy nem szép emlékeket.
- Tényleg nem kéne képet felraknod Facebook-ra vagy Instagramm-ra esetleg Twitterre? - kérdezte Betty.
- Inkább nem. Mrs. Moore követ minden felületen, és ha felrakok egy képet amin úgymond "lógok" nem fogadja el az igazolást.
- Hát akkor csinálj olyan képet amin betegnek nézel ki. Táskás szemek, fújod az orrod, és összegabalyodott haj. - ötletelt Mary, testvére pedig helyeselt. Elgondolkoztam az ötleten. Marcie, te lökött akkor tuti elfogadja az orvosit. Tudja, hogy kell a felületeidre posztolnod. Aztán meg ha nem tennéd tuti fix, hogy azt hinné lógtál.
- Oké lányok. Segítetek? - kérdeztem, ők pedig benne voltak a cinkosságba.
~*~
Betty meleg vízbe rakta a a lázmérőt amiben a higany egyre feljebb kúszott. Addig a testvére nagy táskákat varázsolt a szemem alá szemhéjpúder segítségével. Egy kevés lila és fekete mindent megold. Amíg a sminkem készült összefogtam a hajamat kontyba. Miután a pofázmányom elkészült a fiókomból a tavalyi szülinapomról maradt lufikat elővettem (pontosabban hármat) mindenki felfújt egyet és a hajamnak dörzsöltük. A telefonomat Mary kezébe adtam, majd a két lány egymás mellé állt és mondták, hogy feküdjek.
- Szerintem videót csináljunk az hatásosabb. - gondolkozott hangosan Betty.
- Igazad lehet. - Mary kettőt bólintott. - Ülj az ágyon a hőmérővel a hónod alatt. Aztán mikor a közeledbe érünk mutasd fel, aztán vágj szomorú arcot és leállítom, oksa?
- Mehet a menet. - bólintottam és elhelyeztem a lázmérőt.
Mary Bettyre nézett a lány pedig rám és bólintott. A lányok a telefonommal a kezükben elindultak felém. Kivettem a lázmérőt megnéztem 38, 9 fokot mutatott. A kamerának mutattam majd az arcomra irányult ezért lebiggyesztettem a számat, majd a felvétel megállt, és abba hagyhattam a szerepjátékot.
- Üljetek le nézzük meg. - Mary odaadta a telefonomat és ők leültek a két oldalamra. Vissza nézve a felvételt teljesen jól játszottam és az operatőröm is teljesen zajmentesen tudta felvenni az eseményeket.
- Akkor mehetnek a felületeimre. - Felraktam Instagramm-ra, Facebook-ra és Twittere is, hogy lehetőleg a legtöbb emberhez eljusson.
- Töröld le a sminket, itt egy kendő. - elvettem a lány kezéből, gyorsan letöröltem a szemem alól a lila és fekete színeket és így már szalon képes voltam megjelenni a szüleim előtt.
- Menjünk enni, éhes vagyok. - a telefonomat felraktam töltőre ugyanis valamitől sikeresen lemerült, aztán mentünk a konyhába. Ahogy mentünk a folyosón végig majd benyitottam nagy hévvel a kétszárnyú ajtón.
- Jóóó reggeeelt! - ahogy ránéztem a konyhára ami az étkezőhöz nyílott vagy fordítva nem tudom elállt a lélegzetem. Minden felborítva anyám szeme vörös, apám halál sápadt, Mildred és Dorothea néni reszketve ülnek a sarokban.
- Mi. A.Franc.Folyik.Itt??? - kérdeztem idegesen tagolva a szavakat. Anya sírva kirohant az étkezőből, apa kettétörte az antik faasztalunkat, majd kiviharzott a teremből.
- Mildred néni? Dorothea néni? Mi történt?
*Julian szemszög*
- Apa? - a nappaliban ülve hallottam, hogy valaki trappol lefele a lépcsőn. apám feje jelent meg az ajtóban.
- Gyorsan mond Jules, mert sajtótájékoztatóra kell mennem. Igen, kisfiam? - nézett rám apa türelmetlenül.
- Áll még ez a házasságosdi?
- Mi az, hogy házasságosdi? Julian Balckthorne megmondtam, hogy idén augusztusban megnősülsz, punktum. Nem vagyok hajlandó vitát nyitni erről. És már meg is van a jelöltem rá. Holnap az egész napot együtt fogjátok tölteni. De ha megbocsájtasz. - csörgött a telefonja. - Á szevasz Kenneth. Pont jókor hívsz... - aztán beszélt tovább majd bevágta maga után az ajtót és elment. Újra nyikorogtak a lépcső fokok ami azt jelentette, hogy anya jön le. Belépett az étkezőbe kezében a kicsi Rose-zal. Mindössze 5 hónapos a kislány de egyszerűen imádni való.
- Julian kérlek játssz Rose-zal amíg elmegyek mosdóba. Köszönöm kisfiam. - átadta a húgomat, majd egy puszit nyomott a fejemre és eltűnt. Anya egy 30-as éveiben járó asszony. 18 év különbséggel kihordott két gyereket. De azért jár neki a tisztelet, ugyanis én egy kifejezetten problémás gyerek voltam. Figyelem zavaros, rossz maga viseletű gyerek, akit ha bántottak vagy felidegesítettek a vonalzóval kaparta az artériáját. Igen, nem egy egyszerű eset volt de túléltük mind a hárman azt az időszakot sérülés mentesen.
Leraktam Rose-t a földre és odaadtam neki a kanapén heverő nagy maciját. Négykézlábra állt és elkezdett mászni. Én meg csak néztem.
- Anyaa! Rose mászik! - kiáltottam jó kedvűen. Anya kirohant egy szál köntösben, tágra nyílt szemekkel nézte a húgomat.
- Úristen! Hol a telefonom. Julian nálad van a telefonod?! Videózd le gyorsan!! És küld el apádnak. - visított anya. Elővettem a telefont levideóztam azt ahogy a húgom megteszi a maradék pár "lépést" és elkezd birkózni a macival, majd elküldtem apának Messengeren. Miután anya végzett a "reggeli rutinjával" vissza adtam neki Rose-t, és elmentem felöltözni.
Egy sima fekete póló fekete nadrág fekete cipő kombóban álltam neki a dolgaimnak. Ugyanis 7:45 volt szóval mennem kellett iskolába. Össze pakoltam a táskámat elraktam a telefonom, fülhallgatóm, és a pénztárcámat. Felkaptam a hátamra az iskolatáskámat kezembe a sporttáskámmal indultam neki a napnak.
~*~
Nagy nehezen vége lett a tanításnak.a 8 óra nagyon megviselt, főleg úgy, hogy tudom van még egy két órás kosár edzés.
- Szevasz Jules! - köszönt Anthony Diaz, a legjobb haverom. - Ramatyul nézel ki öreg, hallod-e?
- Úgyis érzem magam Anthony ne aggódj.
- Na srácok - szólt Fox edző - kezdjük el mert soha nem fogunk végezni. Kettőt tapsolt, és elkezdtünk futni.
2 óra múlva fáradtan feküdtünk az öltözőben. Valaki a földön valaki a padon.
- Hulla vagyok - mondta Anthony.
- Tesó nem csak te vagy az. - nyöszörgött Derek is.
- Emberek, kaptunk ma házit? - kérdezte Albert alias Einstein.
- Okoska ne ezzel foglalkozzál már két óra edzés után. Úgyis felírtad a leckefüzetedbe nem? Dehogynem, hát akkor.? - morogtam Einsteinre., aztán neki álltam öltözni.
- Mi van Jules hova sietsz? - kérdezte Anthony.
- Húzok haza fáradt vagyok. Szevasztok! - felkaptam a táskáimat a vállaimra és húztam a kocsihoz.
Beültem az autóba és hazahajtottam. Köszöntem anyának, a hűtőben kerestem valami ehetőt és bezárkóztam a szobámba. A holnapon gondolkodtam. Milyen lehet a lány? Szőke vörös esetleg barna? Jó humorú vagy komor? Ezekkel a gondolatokkal aludtam el félig megrágott kajával a számban.
Beültem az autóba és hazahajtottam. Köszöntem anyának, a hűtőben kerestem valami ehetőt és bezárkóztam a szobámba. A holnapon gondolkodtam. Milyen lehet a lány? Szőke vörös esetleg barna? Jó humorú vagy komor? Ezekkel a gondolatokkal aludtam el félig megrágott kajával a számban.
